A rokkantnyugdíjhoz való jog a biztosított törvényben meghatározott rokkantságától és egyéb feltételektől függ. A rokkantság létét az intézet illetékes bizottsága állapítja meg.
A rokkantság ténye akkor állapítható meg, ha a biztosított egészségügyi állapotában olyan törvényben meghatározott változások történnek, amelyeket nem lehet orvosolni, illetve egészségügyi rehabilitációval elhárítani, és egyben csökkentett a biztosított:
A rokkantság okai lehetnek:
Annak részletesebb feltételeit, mikor okozza a munkahelyi sérülés a rokkantságot és mikor nem a törvény határozza meg.
A rokkant biztosítottat az illetékes bizottság a fennmaradt munkaképesség szerint a három kategória egyikébe sorolja:
I. kategória:
II.kategória:
III. kategória:
A törvény értelmében ez munka olyan munkahelyen, amelyen a biztosított dolgozik, illetve minden egyéb munka, amely megfelel testi és szellemi képességeinek, amelyek esetében a törvények, valamint a kollektív szerződések értelmében megfelelő szakképesítése, kiegészítő képesítésé és munkatapasztalata van.
Önfoglakoztatottként, társassági tagként vagy földművesként saját szakmának számít a biztosítási alapként feltűntetett tevékenység és minden olyan munka, amely megfelel testi és szellemi képességeinek és ezek végzésére szakképesítéssel, kiegészítő képességgel és munkatapasztalattal rendelkezik. A rokkantság akkor lép fel ebben az esetben, amikor a biztosított már nem képes teljes munkaidőben végezni munkáját.
Amennyiben a személy a rokkantság fellépésének pillanatában nem részese a kötelező biztosításnak, követelheti, hogy munkának számítson az a munka, amelyet legalább egy évig végzett az utóbbi két évben a rokkantság fellépése előtt.
A fennmaradó munkaképesség, amely csak a II. és a III. kategóriájú rokkantság esetében kerül megállapításra akkor áll fenn: