Rokkantnyugdíj

Általánosan a rokkantságról

A rokkantnyugdíjhoz való jog a biztosított törvényben meghatározott rokkantságától és egyéb feltételektől függ. A rokkantság létét az intézet illetékes bizottsága állapítja meg. 

A rokkantság ténye akkor állapítható meg, ha a biztosított egészségügyi állapotában olyan törvényben meghatározott változások történnek, amelyeket nem lehet orvosolni, illetve egészségügyi rehabilitációval elhárítani, és egyben csökkentett a biztosított:    

• munkahely biztosítási és magtartási képessége,
• szakmai fejlődési, előrejutási képessége. 

A rokkantság okai lehetnek:

• munkahelyi sérülések
• szakmához köthető betegségek
• betegségek
• munkahelyen kívüli sérülések

Annak részletesebb feltételeit, mikor okozza a munkahelyi sérülés a rokkantságot és mikor nem a törvény határozza meg.  

A rokkant biztosítottat az illetékes bizottság a fennmaradt munkaképesség szerint a három kategória egyikébe sorolja: 

I. kategória:

• amennyiben a biztosított már nem képes szervezett munkát végezni
• nem képes saját szakmájában dolgozni és nem rendelkezik fennmaradt munkaképességgel

II.kategória:

• amennyiben a biztosított munkaképessége 50, illetve ennél nagyobb százalékban csökkentett;

III. kategória:

• amennyiben a biztosított mér nem képes teljes munkaidőben végezni munkáját, de végezhet meghatározott munkákat rövidített munkaidővel, legalább naponta négy órában
• amennyiben saját szakmájában munkaképessége 50 százaléknál kisebb mértékben csökkentett vagy
• amennyiben dolgozhat teljes munkaidőben saját szakmájában, de nem képes a jelenlegi munkakörben dolgozni   

Mi számít saját szakmának?

A törvény értelmében ez munka olyan munkahelyen, amelyen a biztosított dolgozik, illetve minden egyéb munka, amely megfelel testi és szellemi képességeinek, amelyek esetében a törvények, valamint a kollektív szerződések értelmében megfelelő szakképesítése, kiegészítő képesítésé és munkatapasztalata van.

Önfoglakoztatottként, társassági tagként vagy földművesként saját szakmának számít a biztosítási alapként feltűntetett tevékenység és minden olyan munka, amely megfelel testi és szellemi képességeinek és ezek végzésére szakképesítéssel, kiegészítő képességgel és munkatapasztalattal rendelkezik. A rokkantság akkor lép fel ebben az esetben, amikor a biztosított már nem képes teljes munkaidőben végezni munkáját.

Amennyiben a személy a rokkantság fellépésének pillanatában nem részese a kötelező biztosításnak, követelheti, hogy munkának számítson az a munka, amelyet legalább egy évig végzett az utóbbi két évben a rokkantság fellépése előtt.

A fennmaradó munkaképesség léte

A fennmaradó munkaképesség, amely csak a II. és a III. kategóriájú rokkantság esetében kerül megállapításra akkor áll fenn:

• ha a biztosított teljes munkaidőben dolgozik szakképesítésének megfelelő egyéb munkakörben, úgy, hogy a munka nem súlyosbít helyzetén
• ha szakmai rehabilitációval képesítik ki egyéb munkakörre teljes munkaidőben
• ha szakmai rehabilitációval képesítik ki egyéb munkakörre legalább négy órára naponta
• ha legalább négy órában dolgozhat.